- 3. rész -
Találtam a padláson két láda régi hanglemezt, amelyeken – maradjunk annyiban - kiütköztek a legalább húszévnyi hányattatás jelei. A legjobb, ami történhetett velük, hogy egytől egyig megsütöttem mindet.
Fotó: Keresztesi Barbara - Creative Commons Magyarország 3.0
(Kereskedelmi célra nem használható, de a szerző
és a forrás megjelölésével szabadon terjeszthető képek és szövegek)
Előmelegítettem a sütőt 100 Celsius fokra,
fogtam egy tűzálló, kerek tálat, szájával lefelé
fordítottam, a tetejére helyeztem a lemezt,
és betoltam a sütőbe.
Egy perc elteltével, amikor a lemez ráhajlott
az alatta lévő edényre és felvette az alakját,
kihúztam a sütőből a tállal együtt,
a tálat megfordítottam, és gyorsan belehelyeztem
a virággá olvadt bakelitet, hogy megtartsa a formát.
Hagytam kihűlni, így kaptam a fekete virágokat.
"Újrahasznosított tárgyak és termények kertje" kiállítás a Nagyvárosi Jószomszédok Töklámpa-fesztiválján - Fotó: Simon Benjamin
abból készült a virágok szára.. Azóta valamiért nincs otthon tévéadás.
Csak vicceltem, az itt kiállított művek alapanyagát
valóban kivétel nélkül a szemétből halásztam ki.
Viszonylag tűrhető festő vagyok – Festő. Fal? Nem. Kép. (Füst Milán) –,
de a képek nem érdekelnek túlságosan, sokkal jobban szeretem a szobrokat
és használati tárgyakat, színekkel életre kelteni.
A fekete bakelitvirágokból, így lettek színes bakelitvirágok.
Kulcstartó tál hanglemezből.
Nemsokára folytatása következik: "Adventi naptár almából és zokniból"
>>> A cikk szerzőjének hírlevele
