Engem személy szerint lázba hoz a szemét. Véleményem szerint túl sok olyan holmit dobunk ki, aminek pedig minimális képzelőerővel új életet adhatnánk. A Nagyvárosi Jószomszédok Második Töklámpa- fesztiválján, a ház előtti kertben mutattunk be egy kidobott bakancsokból, gipszből és régi gyöngyökből készített kaspó kollekciót, bakelit lemezből készített virágokat és egy közösségi irányítótáblát, aminek minden alkatrészét a szemétből halásztam ki.
Hogy kerül a csizma az asztalra?
Összeszedtem tehát a család használt csizmáit. Majd átmentem a szüleim szomszédjához, akinek a fürdőszobakellék kereskedése van, és kértem tőle a múlt évben rajta maradt lejárt szavatosságú fugából. Aztán elkészítettem az első bakancskaspót.
Fotó: Keresztesi Barbara - Creative Commons Magyarország 3.0
(Kereskedelmi célra nem használható, de a szerző és a forrás
megjelölésével szabadon terjeszthető képek és szövegek)
Cementet és gipszet kevertem ki vízzel, és a masszával átkentem a cipőket.
Összeszedtem néhány kagylóhéjat, kavicsot, régi műanyag és üveggyöngyöket. 
Az előre megtervezett mozaikmintákat, fugával ragasztottam fel a csizmára.
Száradás után beletettem egy nagy követ a cipő orrába, kitömtem földdel a megmaradt helyet, és fűszernövényeket, virágokat ültettem a földbe.
"Újrahasznosított tárgyak és újragondolt termények kertje" kiállítás, 2010. október 9-én a IX. kerületben, a Napfény utca 6. szám előtt.
Fotó: Simon Benjamin
Nemsokára folytatása következik: "Az élet színesben"
>>> A cikk szerzőjének hírlevele
